A Nemzeti Légtérrendszer magyarázata

••• Lester Lefkowitz/The Image Bank/Getty Images

A nemzeti légtérrendszert (NAS) a kereskedelmi repülés hajnalán hozták létre, hogy biztonságosan és hatékonyan juttassák el a repülőgépeket A pontból B pontba. Ez egy régi rendszer, de nálunk a második világháború óta működik. Valójában az Egyesült Államok rendelkezik a legbiztonságosabb égbolttal a világon a légi közlekedés szempontjából.

A Federal Aviation Administration (FAA) szerint körülbelül 7000 repülőgép van egyszerre Amerika felett az égen. Ez a szám várhatóan csak növekedni fog a következő 15 évben, és továbbra is egyre nehezebb lesz beilleszteni ezeket a repülőgépeket jelenlegi légtérszerkezetünkbe. Az FAA-é Következő generációs légi közlekedési rendszer (NextGen) azt ígéri, hogy átalakítja a jelenlegi légtérrendszert a légtérhasználat optimalizálása, a károsanyag-kibocsátás csökkentése, az üzemanyag-megtakarítás és a repülési késések csökkentése érdekében. A NextGen teljes megvalósításáig azonban a jelenlegi légtérrendszerünknek elegendőnek kell lennie.

Légtér

Az FAA a légteret négy kategóriába sorolja:

• Ellenőrzött légtér: a forgalmas repülőterek körüli légtér, valamint a repülőgép-útvonalak és 18 000 láb felett. Az FAA tovább osztja ezt a légteret A, B, C, D és E légterekre, amelyek mindegyike eltérő méretekkel és szabályokkal rendelkezik.
• Ellenőrizetlen légtér : minden nem ellenőrzött légtér.
• Különleges célú légtér : korlátozott, tiltott, figyelmeztető és riasztási területek, valamint katonai műveleti területek (MOA).
• Egyéb légtér: ideiglenes repülési korlátozásokhoz használt légtér.

Légiforgalmi irányító központok

A NAS nem csak a helyi repülőtér irányítótornyát foglalja magában. Egy tipikus repülés során a pilóta a következő helyeken kommunikál az irányítókkal:

• ARTCC - Az Egyesült Államok feletti légtér fel van osztva 22 regionális ágazat , mindegyiket egy Air Route Traffic Control Center vagy az ARTCC irányítja. Amikor egy járat átlépi a határt az egyik ARTCC régióból a másikba, a légiforgalmi irányító átadja az adott repülés kommunikációs felelősségét a következő régió ARTCC irányítójára.
• TRACON - A Terminal Radar Approach Control (TRACON) egyszerűen pilóták megközelítéseként ismert. Amikor egy repülőgép egy repülőtér közelébe ér, az ARTCC irányítói továbbítják a kommunikációt a TRACON irányítóhoz, aki segíti a repülőgépet a repülése érkezési szakaszában.
• ATCT - A helyi légiforgalmi irányító torony (ATCT) irányítói felelősek a kapcsolódó repülőtér forgalmi mintájában lévő légi járművekért. Amint a repülőgép belép a helyi repülőtér forgalmi területére, átadják az ATCT-nek, ahol az irányítók felügyelik a végső megközelítést és leszállást. A földi irányítók is az ATCT részét képezik, felügyelik a taxi- és kapuműveleteket.
• FSS - Jelenleg hat repülési szervizállomás (FSS) működik. A repülési szolgálat szakemberei segítenek a pilótáknak a repülés előtti tervezésben, az időjárási eligazításban és a pilóta repülési útvonalával kapcsolatos egyéb információkban.

Technológia

Az évek óta használatos sokféle technológia mellett a légiközlekedési ipar folyamatosan új technológiákat fejleszt ki, hogy a rendszert hatékonyabbá, könnyebbé és biztonságosabbá tegye a pilóták és az irányítók számára. Íme csak néhány közülük:

• Radar - Jelenleg a NAS nagymértékben támaszkodik a földi radarrendszerekre a zavartalan működés érdekében. A földi radar rádióhullámokat bocsát ki, amelyek visszaverődnek a repülőgépekről. A repülőgép jelét ezután digitálisan értelmezik, és az ARTCC, TRACON vagy ATCT számítógép képernyőire küldik.
• Szabványos rádiók - A pilóták és a vezérlők közvetlenül kommunikálnak VHF (nagyon magas frekvenciájú) és UHF (ultra magas frekvenciájú) rádiókkal.
• CPDLC - A Controller Pilot Data Link Communications, ahogy a neve is sugallja, a vezérlők és a pilóták adatkapcsolaton keresztüli kommunikációjának módszere. Ez a fajta kommunikáció kényelmes ott, ahol nem állnak rendelkezésre rádiók, és csökkenti a rádiótorlódást.
• GPS - A navigációs segédeszköz egy fajtája, a Global Positioning System a repülés legpontosabb és legnépszerűbb léginavigációs eszköze és a NextGen program kenyere.
• ADS-B - Az elmúlt években egy rendszer ún ADS-B (Automatic Dependent Surveillance-Broadcast) népszerűvé vált, hogy segítse a pilótákat és az irányítókat abban, hogy pontosabb képet kapjanak a légi forgalomról, az időjárásról és a terepről repülés közben.

A következő generációs légi közlekedési rendszer

Jelenlegi légiforgalmi rendszerünk biztonságosan és szervezetten juttatja el a repülőgépeket oda, ahová kell, a régi és az új technológia felhasználásával. Bár jelenlegi nemzeti légtérrendszerünk évek óta jól működik, ma már aligha optimális az egünkben zajló légi forgalomhoz képest. Minden eddiginél zsúfoltabb kifutópályákat, reptéri késéseket, elpazarolt üzemanyagot és bevételkiesést tapasztalunk. Mégis van remény; a NextGen program célja, hogy javítsa a jelenlegi NAS-t azáltal, hogy módszereket talál a megnövekedett forgalom kezelésére és az általános rendszer javítására.