Szimbolizmus a szépirodalmi írásban
Az irodalomban a szimbolikát hatás kifejtésére használják, amelyet úgy ér el, hogy további jelentést tulajdonít egy cselekvésnek, tárgynak vagy névnek. A szimbolizmus felvesz valamit, ami általában konkrét, és valami máshoz társítja vagy hozzáfűzi, hogy új és jelentőségteljesebb jelentést adjon neki.
Más szóval, szimbolizmus lehetővé teszi az író számára, hogy közvetítsen valamit közönségüknek költői módon, ahelyett, hogy egyenesen kimondanák. Ez a közvetett megközelítés lehetővé teszi a szerző számára, hogy árnyalatokat és összetettséget teremtsen. A szerzők számára az a figyelmeztetés, hogy a történet teljes kontextusának alá kell támasztania a szimbólum jelentését. Például Harper Lee Pulitzer-díjas 1960-as könyvében „Megölni egy gúnymadarat”, a a madár az ártatlanságot és a szépséget szimbolizálja. Lee azért választotta a gúnymadarat, mert az ártatlan. A gúnymadár életének egyetlen célja az éneklés – nem akar ártani senkinek.Emiatt a Mockingbird megölése értelmetlen kegyetlenségnek minősül.
5 A szimbolizmus különböző típusai, példákkal
Metafora
NAK NEK metafora az egyik dolog implicit összehasonlítása a másikkal általánosan ismert előjel vagy egyenlet használata nélkül. Például egy metafora nem hasonlít össze valamit az „egyenlő” szó használatával. A metaforák egyik ismerős példája Edward Bulwer-Lytton kifejezése: „A toll erősebb, mint a kard”. Christopher Marlowe angol drámaíró és költő híres idézete: 'Ez volt az az arc, amely ezer hajót indított?' egy másik példa.
A metaforák egy alkategóriája a „megszemélyesítés”, amely emberi tulajdonságot – vagy érzelmet – tulajdonít egy állatnak, tárgynak vagy fogalomnak. Példa található a T.S. Eliot „Prelude” című műve, ahol azt mondja: „A téli este lenyugszik”.
Hasonló
A hasonlat abban különbözik a metaforától, hogy a hasonlat nem hallgatólagos – kifejezetten az összehasonlítást jelöli. A hasonlat nagyon gyakran használja bármelyik szót mint vagy mint . Két példa a hasonlatokra: „Az én szerelmem olyan, mint egy vörös, vörös rózsa” és „Olyan erős, mint egy ökör”.
Allegória
Az allegória nagyon hasonlít a metaforához abban az értelemben, hogy valami – általában valami elvont vagy vallásos – implicit módon megfogalmazódik valami mással, ami konkrét. Az allegória és a metafora közötti különbség az, hogy ha allegóriát alkalmazunk, az összehasonlítás a teljes művet – vagy a mű nagy részét – tükrözi. A legjobb példa erre a „A zarándok haladása”. John Bunyan ezt a könyvét használja karakterek hogy egyetemes képet mutasson a keresztény életről, és a Biblia után a történelem második legkelendőbb könyve.
Archetípus
Egy fikció cselekményét – vagy egy fikció központi elemét –, amely a kultúrák közötti mítoszokban ismétlődik, archetípusnak nevezzük. Az archetípus talán legjobb példája az ördög irodalmi leírása különböző művekben hasított patás, szarvas humanoidként.
Mítosz
A mítosz az allegória rokona abban az értelemben, hogy szinte mindig szimbolikus és kiterjedt. A mítoszok egy egész művet tartalmazhatnak. Míg a mítoszok létrehozása az idők során fejlődött – abban az értelemben, hogy már nem egy kultúrára jellemző –, mégis közösségi vagy kulturális jellegűnek tekintik őket. Az egyik leghíresebb mítosz Ikaroszé. A görög mitológiában Ikarosz úgy próbál elmenekülni Krétáról, hogy tollból és viaszból készült szárnyakat rögzít a hátára. A mítosz szerint Ikarusz vakmerően túl közel repült a naphoz – és az óceánba esett.Ez a mítosz váltotta ki a mondást: 'Ne repülj túl közel a naphoz.'
Orson Welles megközelítése a szimbolizmushoz
A filmesek gyakran érzelmi jelentőséget tulajdonítanak a tárgyaknak. Ezek a vizuális szimbólumok segítenek felhívni a figyelmet a a karakter motivációi , ami Orson Welles filmklasszikusának, a 'Citizen Kane'-nek volt az esete. Ebben a filmben a szán végül a főszereplő ártatlanságának és idealizmusának szimbólumaként működik, amelyet a pénz és a hatalom utáni hajsza miatt hagyott hátra. A szán a filmtörténet egyik leghíresebb szimbóluma.
Miért szeretnek az írók szimbolizmust használni?
Nehéz olyan irodalmi alkotást azonosítani – a rövid versektől az epikus színdarabokig –, amelyből hiányzik valamiféle szimbolika. A szerzők szívesen használnak szimbolikát munkáik során, mert az a következőket éri el:
- Segít az olvasóknak elképzelni az összetett fogalmakat és követni a központi témákat
- Lehetőséget ad az íróknak arra, hogy nagy ötleteiket hatékonyan, mesterkélt módon közöljék
- Elősegíti az önálló gondolkodást az olvasók körében, miközben végigmennek a szerző szövegének értelmezési folyamatán
- Érzelmi súlyt ad a szövegnek
- Segít elrejteni egy téma ami túlságosan ellentmondásos ahhoz, hogy nyíltan megközelítsük